Leírás
A Pont Neuf a Szajna legrégebbi, ma is álló párizsi hídja, amely két ágban íveli át az Île de la Cité nyugati csücskét: az egyik ág öt-, a másik hétnyílású. Bár a neve "Új híd", a 17. század elején épült.
Sétálj végig rajta, és nézz le az oldalaira: a párkány alatt 381 kőmaszk sorakozik, szatírokat és erdei isteneket ábrázolnak, és mind különböző. Másolatok: az eredetiket a reneszánsz szobrász, Germain Pilon munkájának tartják, néhány régit pedig egy párizsi múzeumban őriznek.
Ott, ahol a híd átszeli a szigetet, áll IV. Henrik lovas bronzszobra, alatta pedig egy kis háromszög alakú park található, a Vert-Galant tér, amely a király becenevéről, a "Zöld Gavallérról" kapta a nevét. Csendes zug a sziget legvégén, közvetlenül a víz mellett.
"Nem lehetett átmenni a Pont Neufön anélkül, hogy az ember három dologgal ne találkozott volna: egy baráttal, egy lánnyal és egy fehér lóval." A párizsi rendőrök szerint az, akit három napig nem láttak átkelni rajta, bizonyára elhagyta a várost.
III. Henrik 1578-ban tette le az első követ, de a vallásháborúk leállították a munkát, és végül IV. Henrik avatta fel 1607-ben. Ez volt Párizs első olyan kőhídja, amelyen nem álltak házak: a király nem akarta, hogy eltakarják a kilátást a Louvre-ra. A járdák pedig megóvták a gyalogosokat a sártól.
Így a híd a város főterévé vált. Akrobaták, kuruzslók, foghúzók, röpiratárusok és zsebtolvajok tolongtak rajta. Nagy Péter semmit sem talált Párizsban érdekesebbnek, Benjamin Franklin pedig azt írta, hogy a párizsiakat csak úgy értette meg, hogy átment rajta.
IV. Henrik szobrát 1818-ban újraöntötték, Napóleon tábornoka, Desaix szobrának bronzából. 1985-ben pedig Christo és Jeanne-Claude textillel burkolta be az egész hidat.
Sétálj végig rajta, és nézz le az oldalaira: a párkány alatt 381 kőmaszk sorakozik, szatírokat és erdei isteneket ábrázolnak, és mind különböző. Másolatok: az eredetiket a reneszánsz szobrász, Germain Pilon munkájának tartják, néhány régit pedig egy párizsi múzeumban őriznek.
Ott, ahol a híd átszeli a szigetet, áll IV. Henrik lovas bronzszobra, alatta pedig egy kis háromszög alakú park található, a Vert-Galant tér, amely a király becenevéről, a "Zöld Gavallérról" kapta a nevét. Csendes zug a sziget legvégén, közvetlenül a víz mellett.
"Nem lehetett átmenni a Pont Neufön anélkül, hogy az ember három dologgal ne találkozott volna: egy baráttal, egy lánnyal és egy fehér lóval." A párizsi rendőrök szerint az, akit három napig nem láttak átkelni rajta, bizonyára elhagyta a várost.
III. Henrik 1578-ban tette le az első követ, de a vallásháborúk leállították a munkát, és végül IV. Henrik avatta fel 1607-ben. Ez volt Párizs első olyan kőhídja, amelyen nem álltak házak: a király nem akarta, hogy eltakarják a kilátást a Louvre-ra. A járdák pedig megóvták a gyalogosokat a sártól.
Így a híd a város főterévé vált. Akrobaták, kuruzslók, foghúzók, röpiratárusok és zsebtolvajok tolongtak rajta. Nagy Péter semmit sem talált Párizsban érdekesebbnek, Benjamin Franklin pedig azt írta, hogy a párizsiakat csak úgy értette meg, hogy átment rajta.
IV. Henrik szobrát 1818-ban újraöntötték, Napóleon tábornoka, Desaix szobrának bronzából. 1985-ben pedig Christo és Jeanne-Claude textillel burkolta be az egész hidat.