Leírás
A Picasso Múzeum Pablo Picasso párizsi múzeuma egy 17. századi palotában, a Marais negyedben, a Rue de Thorigny utcában. Több mint 5000 alkotásával a világ egyik legnagyobb Picasso-gyűjteménye: vázlatfüzetektől és kerámiáktól a festményeken és szobrokon át a grafikákig mindent találsz itt.
Maga az épület is látnivaló: ez a Hôtel Salé, amelyet 1656 és 1659 között építettek Pierre Aubert számára. Aubert a sóadó beszedésével gazdagodott meg, innen a „sós” palota neve. Szobrászati díszeit a Marsy fivérek és Martin Desjardins készítették.
A művek többnyire időrendi sorrendben követik egymást, így Picasso stílusát minden korszakán át nyomon követheted. A szobrok, festmények, rajzok és grafikák mellett fényképeket, kéziratokat és leveleket is látsz.
A múzeum helyet adott azoknak a karikaturistáknak is, akik az 1950-es években kigúnyolták Picasso munkásságát. Itt látható a művész személyes műgyűjteménye is: Cézanne, Renoir, Degas, Rousseau, Seurat, Matisse és mások művei, valamint az őt megihlető afrikai és ibériai darabok.
A múzeum egy adóhivatali tartozásból született. „Én vagyok a világ legnagyobb Picasso-gyűjtője” – mondta egyszer Picasso. Amikor 1973-ban meghalt, hatalmas mennyiségű saját művet hagyott hátra, az örökösöknek pedig örökösödési adót kellett fizetniük. Műalkotásokkal egyenlítették ki.
Egy 1968-as francia törvény ezt lehetővé tette a nemzeti örökség szempontjából fontos művek esetében. Dominique Bozo, a múzeum kurátora minden korszakból és technikából válogatott, elsősorban szobrokat. Újabb adomány következett Picasso özvegye, Jacqueline 1986-os halála után.
A palota volt már Velence nagykövetsége 1671-ben, 1815-ben pedig iskola, ahol Balzac is tanult. Párizs városa 1964-ben vásárolta meg.
Roland Simounet építész, akit 1976-ban négy pályamű közül választottak ki, állította helyre tágas belsőit a múzeum számára. A palota a festmények mellett több ezer darabot őriz Picasso saját archívumából, köztük az általa készített fényképeket.
Maga az épület is látnivaló: ez a Hôtel Salé, amelyet 1656 és 1659 között építettek Pierre Aubert számára. Aubert a sóadó beszedésével gazdagodott meg, innen a „sós” palota neve. Szobrászati díszeit a Marsy fivérek és Martin Desjardins készítették.
A művek többnyire időrendi sorrendben követik egymást, így Picasso stílusát minden korszakán át nyomon követheted. A szobrok, festmények, rajzok és grafikák mellett fényképeket, kéziratokat és leveleket is látsz.
A múzeum helyet adott azoknak a karikaturistáknak is, akik az 1950-es években kigúnyolták Picasso munkásságát. Itt látható a művész személyes műgyűjteménye is: Cézanne, Renoir, Degas, Rousseau, Seurat, Matisse és mások művei, valamint az őt megihlető afrikai és ibériai darabok.
A múzeum egy adóhivatali tartozásból született. „Én vagyok a világ legnagyobb Picasso-gyűjtője” – mondta egyszer Picasso. Amikor 1973-ban meghalt, hatalmas mennyiségű saját művet hagyott hátra, az örökösöknek pedig örökösödési adót kellett fizetniük. Műalkotásokkal egyenlítették ki.
Egy 1968-as francia törvény ezt lehetővé tette a nemzeti örökség szempontjából fontos művek esetében. Dominique Bozo, a múzeum kurátora minden korszakból és technikából válogatott, elsősorban szobrokat. Újabb adomány következett Picasso özvegye, Jacqueline 1986-os halála után.
A palota volt már Velence nagykövetsége 1671-ben, 1815-ben pedig iskola, ahol Balzac is tanult. Párizs városa 1964-ben vásárolta meg.
Roland Simounet építész, akit 1976-ban négy pályamű közül választottak ki, állította helyre tágas belsőit a múzeum számára. A palota a festmények mellett több ezer darabot őriz Picasso saját archívumából, köztük az általa készített fényképeket.