Leírás
Az Orangerie Múzeum (Musée de l'Orangerie) egy kisebb művészeti múzeum a Tuileriák kertjének szélén, a Concorde tér mellett. Leginkább Claude Monet Vízirózsák című sorozatáról ismert. Rövid látogatásra is kiváló, és Párizs egyik legcsendesebb termével ajándékoz meg.
Az emeleten két, a végtelen jelére emlékeztető ovális terem rejti a Vízirózsákat: nyolc hatalmas panelt, amelyek kétméteresek, együttes hosszuk pedig 91 méter. Körülölel a víz, a vízirózsák, a fűzfák és az ég. A természetes fény felülről érkezik, ahogy Monet megkövetelte.
A földszinten a műkereskedő Paul Guillaume és Jean Walter gyűjteménye látható: Renoir, Cézanne, Matisse, Picasso, Modigliani, Rousseau és Soutine művei, így a múzeum a modern francia festészet jókora szeletét mutatja be. A két férfi egymás után ugyanannak a nőnek, Domenicának volt a férje.
Az épület eredetileg citromfáknak készült. III. Napóleon 1852-ben építtette, hogy télen megvédje a Tuileriák kertjének citrusfáit: a Szajna felőli oldala csupa üveg, az északi szél felé pedig szinte ablaktalan. Az első világháború után új rendeltetést kapott.
Monet a Vízirózsákat a francia államnak festette, a Rodin Múzeumba szánták őket. A kormányfő, Georges Clemenceau azonban inkább itt szerette volna látni a képeket. Az adományozást 1922-ben véglegesítették, és Monet a termek tervezésén Camille Lefèvre építésszel dolgozott együtt.
A termek keletről nyugatra húzódnak, a nap járásának irányában, ugyanazon a tengelyen, amely a Louvre-ot és a Diadalívet köti össze. A múzeum 1927 májusában, a festő halála után néhány hónappal nyílt meg Musée Claude Monet néven.
Az 1960-as években két szintet építettek hozzá a Walter–Guillaume-gyűjtemény számára, a 2000 és 2006 közötti felújítás során pedig eltávolították a Vízirózsák termeiből a hozzáadott szinteket, így a természetes fény visszatért a festményekhez.
Az emeleten két, a végtelen jelére emlékeztető ovális terem rejti a Vízirózsákat: nyolc hatalmas panelt, amelyek kétméteresek, együttes hosszuk pedig 91 méter. Körülölel a víz, a vízirózsák, a fűzfák és az ég. A természetes fény felülről érkezik, ahogy Monet megkövetelte.
A földszinten a műkereskedő Paul Guillaume és Jean Walter gyűjteménye látható: Renoir, Cézanne, Matisse, Picasso, Modigliani, Rousseau és Soutine művei, így a múzeum a modern francia festészet jókora szeletét mutatja be. A két férfi egymás után ugyanannak a nőnek, Domenicának volt a férje.
Az épület eredetileg citromfáknak készült. III. Napóleon 1852-ben építtette, hogy télen megvédje a Tuileriák kertjének citrusfáit: a Szajna felőli oldala csupa üveg, az északi szél felé pedig szinte ablaktalan. Az első világháború után új rendeltetést kapott.
Monet a Vízirózsákat a francia államnak festette, a Rodin Múzeumba szánták őket. A kormányfő, Georges Clemenceau azonban inkább itt szerette volna látni a képeket. Az adományozást 1922-ben véglegesítették, és Monet a termek tervezésén Camille Lefèvre építésszel dolgozott együtt.
A termek keletről nyugatra húzódnak, a nap járásának irányában, ugyanazon a tengelyen, amely a Louvre-ot és a Diadalívet köti össze. A múzeum 1927 májusában, a festő halála után néhány hónappal nyílt meg Musée Claude Monet néven.
Az 1960-as években két szintet építettek hozzá a Walter–Guillaume-gyűjtemény számára, a 2000 és 2006 közötti felújítás során pedig eltávolították a Vízirózsák termeiből a hozzáadott szinteket, így a természetes fény visszatért a festményekhez.