Leírás
A Montmartre Párizs 18. kerületének dombja: 130 méter magas, területe körülbelül 60 hektár. Művészeiről, kabaréiról és csúcsán a Sacré-Cœur-bazilika fehér kupolájáról híres. Meredek, bohém hangulatú, és a város egyik leglátogatottabb negyede.
A legtöbben a Sacré-Cœur-bazilikához másznak fel a kilátás kedvéért: vagy a Rue Foyatier 222 lépcsőfokán, vagy a siklóval. Közelében a Tertre tér tele van portrékat rajzoló festőkkel, a Saint-Pierre de Montmartre templom pedig 1147-ből származik, így jóval régebbi a bazilikánál.
A domboldal alsóbb részén áll az 1889-ben megnyílt Moulin Rouge, ahol a francia kánkán megszületett. A Musée de Montmartre épületében élt Maurice Utrillo és Suzanne Valadon festő. A Szerelem fala egy kis kertben található, és 250 nyelven mondja ki: „szeretlek”.
A dombon egy kis szőlőültetvény is megbújik a Saint-Vincent utcában, amely ma is évi mintegy 500 liter bort ad. A temetőben nyugszik François Truffaut filmrendező és Edgar Degas festő.
A történet szerint Szent Dénest i. sz. 250 körül itt, a Montmartre-on fejezték le, ő pedig felvette a fejét, és azt kezében tartva sétált le az északi lejtőn. Vajon Mars-hegy vagy Vértanúk hegye? A domb nevéről a kutatók máig vitatkoznak.
Évszázadokon át a Párizson kívül fekvő falu volt, szőlők, gyümölcsösök és szélmalmok között, miközben a gipszbányák alagutakkal szabdalták át a dombot. Csak 1860-ban csatolták a városhoz, 1871-ben pedig itt kezdődött a Párizsi Kommün, a dombtetőn álló katonai ágyúk miatt. Aztán megérkeztek a művészek.
Alacsonyak voltak a lakbérek, az éjszakák pedig élénkek. Renoir itt festette meg a Bal du moulin de la Galette-et, a Bateau-Lavoirban pedig Picasso megalkotta Az avignoni kisasszonyokat. Erik Satie zongorázott a Le Chat Noirban, a Lapin Agile pedig szintén a művészvilág kedvence volt.
Az első világháborúval a legtöbb művész Montparnasse-ra költözött. A környék ma védett történelmi negyed, ahol az építkezést korlátozzák, hogy megőrizzék jellegét.
A legtöbben a Sacré-Cœur-bazilikához másznak fel a kilátás kedvéért: vagy a Rue Foyatier 222 lépcsőfokán, vagy a siklóval. Közelében a Tertre tér tele van portrékat rajzoló festőkkel, a Saint-Pierre de Montmartre templom pedig 1147-ből származik, így jóval régebbi a bazilikánál.
A domboldal alsóbb részén áll az 1889-ben megnyílt Moulin Rouge, ahol a francia kánkán megszületett. A Musée de Montmartre épületében élt Maurice Utrillo és Suzanne Valadon festő. A Szerelem fala egy kis kertben található, és 250 nyelven mondja ki: „szeretlek”.
A dombon egy kis szőlőültetvény is megbújik a Saint-Vincent utcában, amely ma is évi mintegy 500 liter bort ad. A temetőben nyugszik François Truffaut filmrendező és Edgar Degas festő.
A történet szerint Szent Dénest i. sz. 250 körül itt, a Montmartre-on fejezték le, ő pedig felvette a fejét, és azt kezében tartva sétált le az északi lejtőn. Vajon Mars-hegy vagy Vértanúk hegye? A domb nevéről a kutatók máig vitatkoznak.
Évszázadokon át a Párizson kívül fekvő falu volt, szőlők, gyümölcsösök és szélmalmok között, miközben a gipszbányák alagutakkal szabdalták át a dombot. Csak 1860-ban csatolták a városhoz, 1871-ben pedig itt kezdődött a Párizsi Kommün, a dombtetőn álló katonai ágyúk miatt. Aztán megérkeztek a művészek.
Alacsonyak voltak a lakbérek, az éjszakák pedig élénkek. Renoir itt festette meg a Bal du moulin de la Galette-et, a Bateau-Lavoirban pedig Picasso megalkotta Az avignoni kisasszonyokat. Erik Satie zongorázott a Le Chat Noirban, a Lapin Agile pedig szintén a művészvilág kedvence volt.
Az első világháborúval a legtöbb művész Montparnasse-ra költözött. A környék ma védett történelmi negyed, ahol az építkezést korlátozzák, hogy megőrizzék jellegét.