Leírás
Le Marais Párizs történelmi negyede a Jobb parton, a 3. és a 4. kerületben: arisztokrata paloták, kis múzeumok, galériák, butikok és szűk utcák sűrű szövedéke. A város egyik legjobb helye arra, hogy terv nélkül csak sétálgass.
Indulj a Vosges térről, Párizs legrégebbi tervezett teréről, amelyet vörös téglás árkádok szegélyeznek. Innen az utcákat a hôtel particulier-k, az előkelő városi paloták kísérik: a Sully, a Sens, a Beauvais, a Carnavalet, a Soubise. Sokukban ma múzeum működik, udvaraik pedig nyitva állnak a látogatók előtt.
A Picasso Múzeum a Hôtel Salé-ban kapott helyet, a Carnavalet Múzeum, Párizs történetének múzeuma pedig az azonos nevű palotában. A negyed nyugati szélén a Renzo Piano és Richard Rogers tervezte Pompidou Központ egészen más, modern hangot hoz a képbe.
Aztán ott a Rue des Rosiers, amely ma is a zsidó Párizs egyik központja, kóser ételeivel. A negyed galériáiról és pezsgő melegéletéről is híres.
A Le Marais jelentése „a mocsár”, és jóval a paloták előtt ez a vidék vizenyős föld volt a városfalakon kívül, ahol 1240-ben a templomos lovagok erődített templomot emeltek. Aztán megérkeztek a királyok: 1605-ben IV. Henrik kijelölte a Place Royale-t, és a nemesség követte őt.
Két évszázadon át igyekeztek túlszárnyalni egymást palotáikkal. Aztán a divat máshová költözött, a forradalom elűzte az utolsó nemeseket is, és a Marais egészen új életet kezdett nyüzsgő kézműves- és kereskedőnegyedként.
A 19. század végétől kelet-európai zsidók telepedtek le a Rue des Rosiers környékén, a „Pletzlben”. Az 1950-es évekre a paloták omladozni kezdtek. 1964-ben André Malraux kulturális miniszter a Marais-t Franciaország első védett történelmi negyedévé nyilvánította, és megkezdődött a helyreállítás. Azóta a negyed divatházak, művészeti galériák és elegáns éttermek otthona is lett.
Indulj a Vosges térről, Párizs legrégebbi tervezett teréről, amelyet vörös téglás árkádok szegélyeznek. Innen az utcákat a hôtel particulier-k, az előkelő városi paloták kísérik: a Sully, a Sens, a Beauvais, a Carnavalet, a Soubise. Sokukban ma múzeum működik, udvaraik pedig nyitva állnak a látogatók előtt.
A Picasso Múzeum a Hôtel Salé-ban kapott helyet, a Carnavalet Múzeum, Párizs történetének múzeuma pedig az azonos nevű palotában. A negyed nyugati szélén a Renzo Piano és Richard Rogers tervezte Pompidou Központ egészen más, modern hangot hoz a képbe.
Aztán ott a Rue des Rosiers, amely ma is a zsidó Párizs egyik központja, kóser ételeivel. A negyed galériáiról és pezsgő melegéletéről is híres.
A Le Marais jelentése „a mocsár”, és jóval a paloták előtt ez a vidék vizenyős föld volt a városfalakon kívül, ahol 1240-ben a templomos lovagok erődített templomot emeltek. Aztán megérkeztek a királyok: 1605-ben IV. Henrik kijelölte a Place Royale-t, és a nemesség követte őt.
Két évszázadon át igyekeztek túlszárnyalni egymást palotáikkal. Aztán a divat máshová költözött, a forradalom elűzte az utolsó nemeseket is, és a Marais egészen új életet kezdett nyüzsgő kézműves- és kereskedőnegyedként.
A 19. század végétől kelet-európai zsidók telepedtek le a Rue des Rosiers környékén, a „Pletzlben”. Az 1950-es évekre a paloták omladozni kezdtek. 1964-ben André Malraux kulturális miniszter a Marais-t Franciaország első védett történelmi negyedévé nyilvánította, és megkezdődött a helyreállítás. Azóta a negyed divatházak, művészeti galériák és elegáns éttermek otthona is lett.