Leírás
A Saint-Julien-le-Pauvre Párizs egyik legrégebbi temploma: kicsi gótikus templom a Quartier Latinben, a Szajna túlpartján, közvetlenül a Notre-Dame-mal szemben. Építését 1170 körül kezdték el, 1889 óta pedig a melkita görög katolikusoké, a Rómával egyességben álló keleti egyházé.
Bent a boltozatok és az oszlopok a vele egy időben épült Notre-Dame-ra emlékeztetnek. A fejezeteket tavirózsák díszítik, egy 12. századi oszlopon pedig hárpiák, félig nők, félig madarak. A kórust egy faragott fa ikonosztázion zárja el, amelyet 1890-ben egy damaszkuszi mester készített.
Nevében a „szegény” az épület szerénységére utal: sosem készült el a tervek szerint, és végül kisebb maradt. Három évszázadon át az egyetem diákjai és tudósai is a plébánosai közé tartoztak, köztük Dante és Aquinói Szent Tamás.
A szomszédos kertben, a Square René Viviani-n áll Párizs legöregebb fája, egy 1602-ben ültetett fehér akác.
Bent a boltozatok és az oszlopok a vele egy időben épült Notre-Dame-ra emlékeztetnek. A fejezeteket tavirózsák díszítik, egy 12. századi oszlopon pedig hárpiák, félig nők, félig madarak. A kórust egy faragott fa ikonosztázion zárja el, amelyet 1890-ben egy damaszkuszi mester készített.
Nevében a „szegény” az épület szerénységére utal: sosem készült el a tervek szerint, és végül kisebb maradt. Három évszázadon át az egyetem diákjai és tudósai is a plébánosai közé tartoztak, köztük Dante és Aquinói Szent Tamás.
A szomszédos kertben, a Square René Viviani-n áll Párizs legöregebb fája, egy 1602-ben ültetett fehér akác.