Leírás
A Père-Lachaise Párizs legnagyobb temetője: 44 hektárnyi domboldal a 20. kerületben, és a világ egyik leglátogatottabb temetője. Angolkertként alakították ki, kanyargós ösvényekkel, öreg fákkal és mindenféle stílusú sírokkal, így az emberek legalább annyira a sétáért jönnek, mint a híres halottakért.
Sokan Oscar Wilde és Jim Morrison miatt érkeznek. Mások Marcel Proust, Édith Piaf, a zeneszerző Bizet, Molière és La Fontaine sírját keresik.
A legmegrendítőbb hely a Kommunárok fala, ahol 1871-ben a Párizsi Kommün 147 harcosát agyonlőtték. A francia baloldal számára ma is gyülekezőhely.
Az Abélard és Héloïse sírjánál a szerelmesek leveleket hagynak. A sírok között pedig rókák élnek. Három első világháborús emlékmű is áll itt, a krematórium pedig, amely Franciaország első krematóriuma volt, 1889-ben végezte el az első hamvasztást.
A temetőt 1804-ben nyitották meg a Mont-Louis dombján, mindössze 13 sírral. A párizsiak szerint túl messze volt a várostól, és sok katolikus nem akart olyan földben nyugodni, amelyet az egyház nem szentelt meg. Így a vezetők marketingtervvel álltak elő.
1817-ben nagy felhajtással ide szállították Molière és La Fontaine földi maradványait. Aztán következtek Abélard és Héloïse, a középkor balsorsú szerelmeseinek feltételezett csontjai. Bevált: 1830-ra több mint 33 000 sír volt itt, és mindenki a híresek között akart nyugodni.
A név Père La Chaise-től származik, XIV. Lajos gyóntatójától, aki a helyszínen álló jezsuita házban lakott.
Brongniart építész az angolkerteket vette mintának. A temetőt ötször bővítették, 1824-ben, 1829-ben, 1832-ben, 1842-ben és 1850-ben, és több mint egymillió temetést számlál, a kolumbáriumban pedig még jóval többet; ez 1894-ben épült, tetején bizánci stílusú kupolával.
Sokan Oscar Wilde és Jim Morrison miatt érkeznek. Mások Marcel Proust, Édith Piaf, a zeneszerző Bizet, Molière és La Fontaine sírját keresik.
A legmegrendítőbb hely a Kommunárok fala, ahol 1871-ben a Párizsi Kommün 147 harcosát agyonlőtték. A francia baloldal számára ma is gyülekezőhely.
Az Abélard és Héloïse sírjánál a szerelmesek leveleket hagynak. A sírok között pedig rókák élnek. Három első világháborús emlékmű is áll itt, a krematórium pedig, amely Franciaország első krematóriuma volt, 1889-ben végezte el az első hamvasztást.
A temetőt 1804-ben nyitották meg a Mont-Louis dombján, mindössze 13 sírral. A párizsiak szerint túl messze volt a várostól, és sok katolikus nem akart olyan földben nyugodni, amelyet az egyház nem szentelt meg. Így a vezetők marketingtervvel álltak elő.
1817-ben nagy felhajtással ide szállították Molière és La Fontaine földi maradványait. Aztán következtek Abélard és Héloïse, a középkor balsorsú szerelmeseinek feltételezett csontjai. Bevált: 1830-ra több mint 33 000 sír volt itt, és mindenki a híresek között akart nyugodni.
A név Père La Chaise-től származik, XIV. Lajos gyóntatójától, aki a helyszínen álló jezsuita házban lakott.
Brongniart építész az angolkerteket vette mintának. A temetőt ötször bővítették, 1824-ben, 1829-ben, 1832-ben, 1842-ben és 1850-ben, és több mint egymillió temetést számlál, a kolumbáriumban pedig még jóval többet; ez 1894-ben épült, tetején bizánci stílusú kupolával.